Mindig is szerettem a posztapokaliptikus történeteket. Oké, ez így nyilván nem igaz, de vonzzanak azok a történetek, amelyek betekintést engednek nyerni egy világ utáni világba, ahol az emberi ösztönök dominálnak, ahol tanúi lehetünk egy újra berendezkedő társadalomnak – vagy egyszerűen csak annak, hogyan próbálnak meg a szereplők emberek maradni egy embertelen, haldokló világban.

Nem kellenek ehhez zombik. Cormac McCarthy Az Út című könyvét csak úgy faltam. Olvasás közben magam is többször elképzeltem, hogyan próbálnék életben maradni egy minden értelemben kihalt, terméketlen Földön.

A World War Z – Zombiháború erről szól – és még rengeteg másról.

A történet szerint egy minden kontinensen átívelő, világméretű zombijárvány és az ebből következő zombi világháború után járunk tizenkét évvel. A szerző az ENSZ Háborús Vizsgálóbizottságának tagjaként a csatateret megélt, sokszor a háború szempontjából kulcsfontosságú emberekkel találkozik és interjúkat készít velük. A könyv ezeknek az interjúknak a gyűjteménye.

Az elbeszélések mindig az éppen aktuális mesélő szemszögéből tárják elénk a zombi világháború egy szegletét, egy többnyire apró szakaszát. A szerző ha kell kérdésekkel mozdítja előrébb a történeteket, ha kell csendben hallgat. Ahogy saját maga fogalmaz az előszóban, kérdéseit tulajdonképpen az olvasó nevében teszi fel.

A könyv a járvány kezdeti időszakától a háború kirobbanásán át, egészen a legsötétebb napoktól a végső győzelemig körülöleli a teljes képet. Minden szakaszban sok-sok túlélőtől olvashatunk történeteket. A teljesség igénye nélkül, minimális spoilerekkel; találkozhatunk a járvánnyal az elsők között szembesülő orvossal, egy placebo ellenszeren meggazdagodott haszonlesővel, a győzelemre vivő haditerv kitalálójával, vagy egy filmessel, aki a háború legsötétebb idejében öntött buzdító hangvételű filmjével lelket az emberekbe. A történetek nagy része rövid, öt és tíz oldal közötti, ezért ideális olvasmány lehet, bárhová megyünk. (Én például egy igen nagy részét buszon olvastam el.)

A könyvet azoknak is bátran ajánlom, akik egyébként nincsenek oda a zombikért. Bár a történetet képtelenség elvonatkoztatni tőlük, jelenlétük inkább csak katalizátora az emberi viselkedés megismerésének – ahogy ez a legjobb zombi történetekben lenni szokott – A The Walking Dead képregény például ugyanezt meséli el, mikro környezetbe ültetve.

Max Brooks nevéhez a World War Z-n kívül két zombis témájú könyv köthető még. A The Zombie Survival Guide és a majdnem azonos című The Zombie Survival Guide: Recorded Attacks. Előbbi mélyebb betekintést enged a zombik működésébe és likvidálásuk praktikáiba, utóbbi képregényes formában meséli el a történelem nagyobb zombi észleléseit.

Megkerestem a World War Z – Zombiháború magyar kiadóját, a Könyvmolyképző Kiadót, hogy tervezik-e megjelentetni a szerző ezen két másik művét is, de válaszukban elmondták, hogy egyelőre nem szerepel a terveik között.

Végezetül pedig, hogy amolyan freitamásosan fejezzem be ajánlómat, talán több olvasóban is felmerült a sorok olvasása közben, hogyha egy világméretű zombiháborúról van szó, ugyan feltűnik-e benne a mi kis hazánk is?

A válasz igen, de azért megsúgom, ne várjunk tőle sokat.