A pályája alkonyára súlyos alkoholizmusba csúszó zseni, Sam Peckinpah egyetlen háborús filmjét szeretném figyelmetekbe ajánlani. Bloody Sam a King Kong, majd a Superman rendezésének visszautasítása után fordult a Vaskereszt című II. világháborús dráma felé. Noha természetesen mindkét előbb említett produkciót is fantasztikus lett volna az ő tálalásában látni, így utólag mégis nagyon elégedettek lehetünk. A financiális problémák, és a rendező úr által betermelt, nagyjából napi 3 üvegnyi whiskey nem sok nyomot hagyott a filmen, mely egy fantasztikus akciójelenetekkel teletűzdelt, realista, megrázó háborúellenes vádirat.

 

Nem túlzás azt állítani, hogy a kis fémdarab nem csak névleges címszereplő, hanem a történet valódi mozgatórugója. Megszerzésének ürügyén csúcsosodik ki ugyanis a Keleti-fronton 1943-ban már javában futó  visszavonuló német hadsereg katonái közötti konfliktus, melynek fő forrásai a társadalmi pozícióból eredő, illetve alapvető világnézetbeli különbségek. Konkrétabban. Egy régi vágású tiszt, a magát a porosz katonai arisztokrácia megtestesítőjének tartó Stransky százados (Maximilian Schell) egyetlen célja a Vaskereszt megszerzése, ezzel pedig a családi hagyományoknak és ideáknak való megfelelés. A kitüntetés felé vezető úton haladva pedig senkire és semmire sincs tekintettel.

 

Stransky ellentétének (nemezisének?) tekinthető a nép egyszerű fia, a James Coburn által megformált Steiner tizedes. Neki és embereinek nincsenek illúziói, egyikőjük sem párttag, tisztában vannak vele, hogy ez nem az ő háborújuk és ennek megfelelően csak is a túlélés vezérli őket. Mint ahogyan minden bizonnyal a második világháború alatt harcoló német/magyar/orosz/amerikai/tökmindegy katonák döntő többségét is. Az alkotás ebből a szemszögből vizsgálva is valószerű tehát, a film nem foglal állást, nem jókról és rosszakról, csupán emberekről és az ő döntéseikről szól. Igazi elvhű nácit is talán csak egyet láthatunk a vásznon.

 

A hangulat szokásosan remek, az akciójelenetek azonban még a megszokottnál is lenyűgözőbbek, brutálisabbak, illetve a védjegynek számító lassítások mindegyike tökéletesen ül. A karakterábrázolás szintén példás, bár egyértelműen a két ellenfél központisága jellemzi. Schell pillanatok alatt eléri, hogy mindenki megvesse és rühellje őt, Coburn pedig élete egyik legjobb formáját hozza a tisztiségre leginkább alkalmas, ám a háborútól véglegesen megcsömörlött, embereit mindenek fölé helyező katona szerepében. Kifogástalan és különösen felkavaró háborús film, mely a műfajtól amúgy ódzkodóknak is erősen ajánlott.