Control (2007)

Ian Curtis, az angol Joy Division nevű formáció énekese 23 éves korában lett öngyilkos, miután nem tudta mihez kezdjen eleinte boldog, majd a kétes érzelmeknek hála fokozatosan romló életében. Az eleinte Warsaw név alatt futó post-punk banda két albumot élt meg (1979 és '80).

A banda kezdeti szárnybontogatásaitól követhetjük Curtis életét, egészen a tragikus eseményig. Láthatjuk hogyan viszonyul az élethez, milyen korán házasodott, majd lett apa. Hogyan idegenedet el egyre jobban a családtól és a mások által normális életnek denominált léttől, hogyan bánta meg korai hibáit, viselkedésével hogyan zavart össze (magával egyetemben) mindenkit maga körül. Hogyan kezdett el félni a haláltól, hogyan váltak kontrollálhatatlanná - epilepsziás rohamainak köszönhetően a szervezete mellett - az irányítás alatt tudott dolgok. Hogyan lett ebből a külsőleg életerős fiatalemberből, egy, az életbe belefáradt aggastyán. Mindezt két szín prezentálja, bár az élet korántsem fekete és fehér, hiába szerette volna Curtis ezt hinni. Nem volt igazán jó ember, mégis szimpatizál vele a néző és sajnálja is e szerencsétlen fiút, kinek sorsa megpecsételődött, mikor elkerülhetetlenül a stílusba keveredett. Erről szól a Control.

A forgatókönyv a Curtis özvegye által írt könyvön alapul, mihez Matt Greenhalgh tett hozzá. A bandatagok szerint kevés pillanat tükrözi a megtörtént eseményeket hűen, de a valóság túl unalmas lett volna, e derűs fonalat felvett, majd depresszív hangulatba zuhanó film esetében. Többek közt a Depeche Mode rendszeres kliprendezője, a holland Anton Corbijn kikezdhetetlen dirigálása az aminek köszönhetően nyugodt szívvel aggatható a kiváló jelző a filmre. Bár kicsit szájbarágós és csupán fontosabb állomások kiemelésére fókuszál, de a színek, a fény és a tér adta lehetőségekkel nagyon jól bánik. Az operatőr munkája pedig külön kiemelendő.

A banda zenéi remekül hatnak aláfestő muzsikaként, a hihetetlen nagyot alakító Sam Riley zsenije mellett szerves részét képzi a karakterábrázolásnak. Riley tekintetéből mindent kiolvasni, abszolút a lelkéig hatolunk, hitelesen ábrázolja a sztori kiszámíthatatlanságához passzoló Curtis jellemét, de a legjelentéktelenebb mellékszereplők is odatették magukat. Szimbolika, sajátos atmoszféra, katarzis nélkül.