Utolsó kommentek

  • koimbra: Boldog Karácsonyt! (2011.12.27. 14:39) Boldog Karácsonyt minden olvasónknak!
  • koimbra: A 3D miatt megéri, egyébként a színészek rémgyengék. (2011.09.13. 13:12) Trükkös halál
  • Gevin: @mrscottpilgrim: egyébként én nem vagyok oda a stand-up részért, nekem pont a másik működik sokkal... (2011.09.08. 23:25) Louis Székely, mondom CK..
  • dzsoni szánsájn: @koimbra: nyugi, nyugi, el kell indulnunk, ne türelmetlenkedj : D (2011.09.02. 22:51) #1

Brutális western a '70-es évek kisvárosi Angliájában

2011.09.06. 14:38 VVega

 

Szalmakutyák (Straw Dogs, 1971)

Két évvel az általánosságban legjobb filmjének tartott Vad Banda után (személy szerint Pat Garrették balladája a kedvencem tőle) Sam Peckinpah csak a tálaláson változtatott egy keveset, mindössze a díszítettségből faragott le valamelyest. Hiszen filmjében a '70-es évek elejének angol kisvárosa nem kevésbé kegyetlen környezetnek bizonyul, mint a sok évtizeddel korábbi Mexikó. Valaha idevalósi, mellesleg gyönyörű felesége okán ebbe a közegbe csöppen bele David Sumner (Dustin Hoffman) amerikai matematikus.

Az egész film a modern ember civilizációból a dzsungelbe való visszatérésének, a körülmények hatására újra ösztönlénnyé süllyedésének példázata. Ez pedig már a történet kezdetén lezajlik, a finálé mindössze ennek tudatosítása mind a nézők, mind főhősünk számára. David ugyanis megpróbál beilleszkedni, tűr, tolerál. Más kérdés, hogy a helyiek számára ezek az engedményei, normáknak megfelelő baráti gesztusai semmit sem számítanak. A szemükben ő csak a nyuszika lehet. Sapkában, vagy anélkül. A tengerentúlon tisztelt, társadalmilag megbecsült embert itt kutyába sem veszik, lenézik, viccnek tartják. A garázson dolgozó munkásokat zavarja a szebb nő, a jobb autó, a több pénz. A legnagyobb probléma azonban mégis az, hogy idegen. Az ő falkájuk területére tévedt, és nem látják szívesen. Szerencsére David azonban okos, és még talán épp időben alkalmazkodik a villámgyorsan felborult status quo feltételeihez.

Még a főcím is folytonos, illetve az első lassításra nagyjából egy órát kell várni. Tehát a western whiskygőzös mestere visszavett bizonyos dolgokból, a líraiság háttérbe szorul, teret adva egy egyszerűbb képi világnak, ami valószínűleg jobban is illik a Szalmakutyák feszült hangulatához. Persze az erőszak jelenetek fényképezése és főleg szimbolikája zseniális, David impotenciájának leképezése tökéletes. Aztán a felszín alatt végig jelenlévő sérelmek és indulatok hirtelenjében kirobbannak, a miként pedig csak megerősít abban, hogy ez a dolgok elejétől fogva eleve elrendeltetett volt. Az összecsapás mindössze ürügyeken alapszik, egyik fél sincs tisztában a valós kiváltó okokkal, miközben Hoffman prezentálásában a félénk kisember félelmetesen lényegül át vadállattá. Meglehet, hogy véglegesen. 

Bloody Sam továbbra sem képes hibázni. Pazar megvalósítás, technikailag, színészileg egyaránt. Habár az előjáték egyeseknek talán elnyújtottnak fog tűnni, de higgyétek el, itt minden a helyén van. Az elkerülhetetlen zárlatig vezető út legalább olyan élvezetes, mint az aktus maga. Ja, és ha egy filmben megmutatnak nektek egy medvecsapdát, akkor azt használni is fogják.

 

ui.: idén szeptemberben érkezik a szereplők alapján ígéretes remake: James Marsden, Kate Bosworth, Dominic Purcell, Alexander Skarsgard és James Woods.

 

Szólj hozzá!

Címkék: kritika film western thriller dráma peckinpah

A bejegyzés trackback címe:

https://halfps.blog.hu/api/trackback/id/tr513150378

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása